2008. február 6., szerda

Megérkeztem...

Halihó!
Megérkeztem bizony, nem volt semmi az út, de megérte. Igazából nem történt semmi extra, de azért így is élmény volt a javából. Valóban hajnalban indultunk, ezért szegény apunak és a többieknek (Ditte és Balázs) nem voltam túl ideális utitárs. Tulajdonképpen a Budapest-Bécs útvonal nekem egy benzinkutazás volt, és max. háromnegyed óra....de nem baj.
Az Austrian Airlines szolgáltatásait ajánlom mindenkinek, no meg persze a görög vasúttárssáot is, de erről később.
Szóval megérkeztünk Athénba, és kiléptünk a reptérről. Most nem fogtok szeretni, de olyan kellemes idő csapott arcon...bírtam:)
A vonat a reptérről indult, és Korinthosz alig egy órányira van Athéntől. Szóval alighanem azért meglátogatom néha azt a kisvárost:)
A vasút nagyon penge, viszont pénteken délután utaztunk. Kb olyan volt, mint a Szeged-Halas vonalon a hazautak, de a tengerparton mentünk. Ez azért vígasztalt egy picit...
Korinthoszban szálltunk le és bevittek minket a jövőbeni munkahelyünkre. Nagyon szimpi hely, és mindenki jó arc, úgyhogy sem unatkozni, sem túlpörögni nem fogok. Bár a görögök nem úgy tünnek, mint akik túlpörgik az életet:) Nekem való hely!!! SIESTA, SIESTA:) Na jó, ez nem igaz, nekem kell majd pörögni. Az ificentrum a tengerparton van, úgy mint a szállás, úgyhogy lassan jöhetne a még jobb idő.
Az osztrák EVS-es lány elvitt minket 2 órára a városba. A központban egy parkban narancsfák vannak...óriási. Tengerpart, kikötő, lazulós helyek, hangulatos városkép.
De Korinthoszról még túl sokat nem tudok mondani, mert ott csak erre a 2-3 órára álltunk meg, mert hoztak minket a hegyekbe görögöt tanulni. Kemény! A p az r a v az n, az u pedig i! Könnyű megtanulni olvasni:) Hajrá hülyegyerek küzdjél a betűkkel, mint egy ovis:)
Egy olyan házban vagyunk, ami a finn lányok szerint olyan, mint a Nagy Ő-ből, meg a Big Brotherből a pecók, de tényleg. Amint készítek fényképeket, majd feltolom ide, és mutogatom. Ha már szóba kerültek a finn lányok, nagyon aranyosak, de az egyiküket Satunak, a másikukat pedig Teának hívják. A Satunál majdnem elborultam, tényleg nem sok hiányzott. Nehogy sarokba szorítson:) Amúgy főznek, megmutatták a falut, tehát jól kijövünk. No és persze az sem elhanyagolható, hogy hasonlóan a többi finnhez akcentus nélkül beszélik az angolt. Irigylem őket, de talán tudok azért valamit tanulni tőlük.
Úgy durván ennyi pillanatnyilag a szitu! Napi 4 óra intenzív görög, azután délután szabad program, de szerintem megyek is házi feladatot csinálni (istenem, ez olyan aranyosan hangzik).
Puszi mindenkinek!
Naná, hogy még jelentkezem majd!
Máté

1 megjegyzés:

Ditte írta...

Na most már mesélhetem, hogy milyen jót röhögtem ezen a poszton, mikor meghallottad, és lejöttél, hogy mi van! :)